Második fejezet - Jelen

Xenia.

Második fejezet  - Jelen.

Hű! – Ennyit tudok kinyögni a fájdalomtól, és a vegyszer émelyítő szagától, ami irritálja az orromat. Meglepő módónon, ezek után nyitom ki  szemeimet. Körbepillantok. Minden fehér. Pfuj, kórházban vagyok, az ágyam borzasztóan kényelmetlen nyomja a csigolyáim és a nyakam. A sebtapaszokkal, kötésekkel tele ragasztgattak mint egy matricás könyvet. Nehéz nem hozzáérni a sok puha izéhez, és felfogni nem szabad cafatokra szaggatni.

         Köhögő roham rázza légútjaimat, érzem szúr a mellkasom, mintha robbanni készülne. A nővérek pultjánál, a középkorú nő arcára rémület illetve pánik egyede ül ki. Pupillája kitágul ahogy rám szegezi pislogóit, elrántja fejét erőgyűjtésképpen, utána kiabálni és rohanni kezdenek, persze mind felém egyenruhában. Kérdezni próbálok, de kapok egy képszakító injekciót. Sötét minden.

      Pár óra múlva megint felébredek, észreveszem a vállas férfi alakot, aki elképzeléseim alapján elég deltás lehet a fedőruhája alatt. Nincs időm ezen agyalni mert megszólal.

- Xenia Xail Laurence – Sóhajt –  Rengeteg x van a nevében túl nehéz kimondani… gondolt már a név változtatásra? – Kérdőn bámulom, mit akar ebből kihozni szarkasztikus stílussal. – Nem? Pedig, ez lehetne az első dolga ha hazamegy innen. Feltéve ha hazamegy. Ezeket elnézve…- Elhallgat, ránéz a papírokra, utána beletúr a sötét hajába feje tetején. Szóra nyitja ajkát,  de én vagyok a gyorsabb.
- Mi történt? Felvilágosítana? Nem fogok nevet változtatni.

- Igen, tényleg az emlékezet kimaradás… Gyors leszek. Eszméletlenül húzták ki valamilyen ház romjai alól, de jobb lett volna ha ott hagyják, ugyanis eltört az összes bordája kettő kivételével, a fél keze, lábai használatánál kérdések merülnek fel,  és ott vannak a sebek, és zúzódások is. Reggel a köhögésével átszúrta a tüdeje sarkát amit eltávolítottunk, működik Ön pedig fellélegezhet. Túl vagyunk rajta, tud mindent. Lehetőleg ne csináljon semmit a légzésen kívül. A tanácsom a nevéről fogadja meg. – Sarkon fordul, majd kisiet a kórteremből, bennem meg tudatosul a tény, mekkora egy farok orvost sikerült kifognom, ja és hogy talán legközelebb olvassam el figyelmesen a táblákat. Tábla? Ó, igen! Várjunk csak, hol van Tree?

Megnyomom a piros jelzőgombot, mire odarohan egy termetes asszony akinek a háta csupa veríték a futástól.

- Mi a probléma?

- Hol van Tree?

- Kicsoda?

- Tree. A kutya.

- A maga kutyája? Fogalmam sincs drágám, engem csak az érdekel ha éppen haldoklik. Viszlát.

- Jól hallom, az ormótlan dögöt keresi akit a pincében tárolok?- kacsint a folyosóról az orvosom aki undorító módon fülelt.